Fotó: Kleb Attila

BANDONEÓN

fotóEz a csodálatos hangszer a zongora és a harmonika után került az életembe. 1999-ben beleszerettem a tangóba Carlos Saura: Tangó című filmjével, s noha akkor még csak táncolni kezdtem, a tangó zene már attól a ponttól magával ragadott. A bandoneónozást itthon senki sem tanítja, Európában is kevés tanár oktatja, így a 2005 táján hozzám került hangszeren magam tanulgattam, s közben a Pesti Tangózenekarban ismerkedtem a műfajjal. 2010-ben Skype-on vettem órákat Julian Hasse argentin bandoneónművésztől. Rövid külföldi utakon órákat vettem Berlinben Michael Dolaktól, Rómában pedig Hector Ulises Passarella mestertől. 2014-ben az Aix-en-Provence-ban lévő Musitango tangózenekari mesterkurzuson vettem részt, itt lett tanárom Victor Villena bandoneonművész, akinek szóló bandoneón workshopján Avignonban 2015 februárjában tanultam. 2015 tavaszától Bert Seager bostoni jazz zongoristától tanulok jazz improvizációt. 2016 óta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Omar Massa-tól is tanulhatok.
A kezdetektől fogva játszom különböző hazai és külföldi zenekarokban, szerencsémre a legnagyszerűbb zenészek társaságában. Így felléptem Európa talán legjobb tangózenekarával, az Ensemble Hyperionnal második bandoneónosként Olaszországban és Svájcban, a zenekar 2014-ben megjelent Remembranzas című lemezén pedig több számban játszom. Jelenleg a Budapesti Fesztiválzenekar művészeiből alakult Lanner Kvartettel illetve saját tangó triómmal, a Flowtangóval van közös tangóestünk. A trióban Gárdos Éva zongorázik és Horváth Eszter hegedül.
Szabadúszó zenészként a legkülönfélébb meghívásoknak teszek eleget, így zenéltem már együtt különböző tangózenekarokkal, szimfonikus zenekarral, de vegyeskarral és vonósnégyessel is. Első hangszerem egy régi Alfred Arnold volt (ez a bandoneónok legnépszerűbb és legfontosabb márkája), jelenleg egy új Fischer hangszeren játszom (ez egyike a kevés Argentinában gyártott bandoneónoknak).Ha zenélni hívna, keressen a mail@esztervoros.com címen!

A bandoneónról:

A bandoneón egy német eredetű hangszer, afféle hordozható orgonának szánták az 1830-as években. A századforduló táján állítólag tengerészek vitték be Buenos Airesbe, ahol nagyon hamar az argentin tangó legfontosabb hangszere (lelke) lett. Része lett az orquesta típicá-nak, vagyis a tradicionális tangózenekarnak. A mai napig népszerű, a világon mindenhol elterjedt, s már nemcsak tangót, hanem kortárs zenét, jazzt is játszanak rajta.
A hangszert mindig Európában gyártották, innen szállították Argentínába és Uruguay-ba, pár éve azonban Argentinában is belefogtak a bandoneón gyártásába, így 4-5 hangszerkészítő is foglalkozik már kifejezetten a tangóra kifejlesztett hangszer készítésével. Működési elve hasonló a harmonikáéhoz, itt azonban mindkét oldalon gombok vannak, egy gomb pedig csak egy hangot szólaltat meg. Kifelé és befelé más-más hangot. Az Origo videójában Agnecz Katalin harmonikaművésszel bemutatjuk a harmonika és a bandoneón közötti különbséget.


Sajtóban, interneten:

A tangó lelke
Mit dem Bandoneon zu sich selbst
A Lanner kvartett visszatért
Pezsgő Muzsika
Teltház és fergeteges hangulat a nőnapi esten 
Dicsőítés dobokkal és sípokkal