Un cantar juglaresco del Caribe

decimero

Filmvilág, marzo, 2021. Versión original en húngaro: AQUI.  – Entrevista a Eszter Vörös –  Autora y traductora: Kornélia Bácsvári Eszter Vörös filmó su documental bajo la fascinación por Gabriel García Márquez y las tradiciones musicales y orales de Colombia aún vigentes hoy en día.  Estudiaste economía, luego te dedicaste al periodismo como redactora, columnista y […]

Tovább...

Karibi krónikás ének – interjú a Filmvilág c. folyóiratban

Fekvo plakat magyar

szerző: Bácsvári Kornélia megjelent: 2021. márciusi szám Ide kattintva: Karibi krónikás ének – Filmvilág  

Tovább...

El encuentro de Gabriel García Márquez con la música en un documental húngaro

A Gabo múzeum Aracatacában

PUBLICADO EN FIDELIO.HU  Katalin L. Horváth – 2020.12.14. 15:45 Traducción: Maria Julia Honfi La Gran Parranda – Historias sobre Gabriel García Márquez de Eszter Vörös ganó el primer premio en una de las categorías del 65º Festival Nacional de Cine Independiente de Hungría de este año. La impactante y poética obra rodada a la manera […]

Tovább...

Cikk a pozsonyi Új Szó lapban

Szerző: SZABÓ G. LÁSZLÓ Misszió volt számára ez a film – Új Szó

Tovább...

Befejezés – egy új kezdet

banner aNGOL

2019 novemberében a film kész lett. 5,5 éven át voltam benne, dolgoztam rajta, összesen 3-szor voltam kint emiatt. A legutolsó út 2019 júniusában volt, 10 rendkívül intenzív napig. Ki kellett mennem, hogy minden szerződést, papírt elintézzek, ami majd a forgalmazáshoz kellhet. És amit esélytelen innen a távolból intézni. Egy kicsit forgattam még, ha már ott […]

Tovább...

Utómunkák

teknosok

Bár utómunkának hívják, a film összerendezgetése legalább akkora kaland és utazás, mint maga a forgatás. Én sem gondoltam volna. Új történetek születnek, vagy mutatják meg magukat a felvett anyagokból, és ahelyett, hogy szigorú dátumok közé szorítanám ezt a sokszor mechanikus, de legtöbbször kreatív munkát, a film nem is olyan régen átvette a kezdeményezést, és abban […]

Tovább...

Telefon

Itt két dolog kell ahhoz, hogy a megfelelő embert el tudjam érni: kapcsolatok és whatsapp, pontosabban vászápp. Hiába van valakinek telefonja, amin van sms, meg hívni is lehet, sőt, hiába van az email cím, az egyetlen működő módja a kommunikációnak a whatsapp (telefonos alkalmazás az okostelefonon). Ahogy Judittól tudom, Brazíliában ugyanez a helyzet. Volt olyan […]

Tovább...

Salsa

IMG_9786

Komoly önfegyelemre utal, hogy eddig még csak egyszer voltam táncolni. Az is Valleduparban volt. De legalább egyszer salsáztam egy bogotaival. A nagy bulik mindig csütörtökön, illetve péntek-szombaton vannak Cartagenában és Barranquillában is. Az utóbbiban természetesen a salsa mekkájában, a La Trojában. Az első kolumbiai utam alatt 14 éjszakán át megállás nélkül táncoltam. Pár órás alvás […]

Tovább...

Találkozások GGM-mel

JGMmel

Gaboval többször összefutottunk. Néha csak egymás felé biccentettünk, máskor kiváló argentin bort kortyolgattunk az asztal mellett, ahol rendszeresen énekelt a parrandákon egy kedves barátja lakásában. Volt, hogy a Száz év magány felolvasása közben kacsintott oda, majd visszamosolygott legkedvesebb testvérére, aki mellettem ült a kanapén, volt, hogy együtt mozogtunk a készülő vallenató dalra, és volt, hogy […]

Tovább...

El Claustro

IMG_9554

A második hotel, amibe megérzésem vitt, a Hotel El Claustro. Valaha kolostor volt, a hotelszobák a szerzetesek szobáiból lettek egyszerű, de tiszta és kényelmes helyiségek. Hatalmas épület a tengerhez közel, több száz éves, benne trópusi növényekkel teli udvarral. Az épület egyik részében az egyetem működik, másikban kortárs festmények fekete zongorával és nagy terekkel, a harmadikban […]

Tovább...

Cartagena

cica

Cartagena. Nehéz írni róla. Legalábbis érzelemmentesen nehéz. De miért is kellene. Nem lehet, csak beleszeretni. Néha meg dühösnek lenni. A városfalon belül a luxus és a káprázat illúziója tölt el, akármeddig (vagyis amíg a pénztárca bírja) lehet sétálni a színes házak között, jót enni az éttermekben, vagy ülni a parkokban. A Getsemaní-ban a turisták és […]

Tovább...

Sziget

Barranquilla és Cartagena között félúton végig tervezgettem a kis jegyzetfüzetemben. Költségeket, forgatás beosztást, programokat. Már egy ideje nem néztem fel a füzetből. Aztán egy pillanatra igen, elhagyatott házakat láttam, és szinte hangosan tettem fel a kérdést: mégis kik élnek itt és miből? Ebben a pillanatban megláttam a feliratot: Sziget Beach House. A buszban nyilván senki […]

Tovább...

Valledupar – gyümölcs

mango

Roberto, és a szinte mozgásban lévő rozzant kocsiba hirtelen beugró barát, akiről kiderült, hogy ismer egy valledupari orvost, aki Budapesten él, szóval ők ketten fuvaroztak haza, mielőtt taxival a buszállomásra mentem. A négy sávos, középen elválasztott úton zötykölődve egyszer csak iszonyatos zajt hallottunk, mintha a kocsinak legalábbis egy része ottmaradt volna az úton. Roberto a […]

Tovább...

Marc Anthony és a bab

kamera whiskeyvel

És akkor jött a nagy dilemma: mit csinálok este. A parkban, ahol a legnagyobb koncertek zajlanak, Marc Anthony énekel. Bejutni hosszú sorban állással lehet, jegyem nincs, drága is, de ez most nem lényeg, viszont ötvenezer ember közé egy ismeretlen városban, parkban egyedül menni, na, ez már az én komfort zónámat is túlfeszítette. Nehezen, de elengedtem […]

Tovább...

Vidéki élet

Kalapok

Busszal elindultam Valleduparba, ahová a 7 órás út 9 óráig tartott. A latin-amerikai buszok azonban annyira kényelmesek, ráadásul ezen már wifi is volt, hogy az a 9 óra könnyedén elröpült. Persze ehhez a Sierra Nevada, a Karib-tenger és a pálma- és banán ültetvények látványa is hozzájárult. Közben csak háromszor jöttek végig kis fényképezőgéppel biztonságiak, mindenki […]

Tovább...

A viszontlátás

Cartagena reptér

Latin-Amerika a kezdetektől fogva (2001. Kuba) amolyan se veled-se nélküled kapcsolat volt. Amint fellépek a repülőre, hiányzik, amikor otthon, az európai kényelemben meghallom valamelyik kedvenc karibi zenémet, elszorul a torkom, esetleg sírva fakadok. Hiányzik a meleg, a pára, a fülledtség, az éneklő spanyol akcentus, a színek, az emberek, és persze a zene. Aztán amikor megérkezem, […]

Tovább...

Indulás

Aracataca vasútáállomás

Ez az utazás valójában már 4 éve elkezdődött (vagy még előbb? ). Én is egy vagyok azok közül, akiknek álma volt, hogy eljussanak Macondóba. Bebarangoltam egyedül Latin-Amerika sok szegletét, de Kolumbiába nem mertem elmenni. 2013-ban egy ösztöndíjjal kijutottam. Ezt az ösztöndíjat Gabriel García Márquez alapítványa adta a szerencsés kiválasztottaknak. Ott, akkor az életem is sokat […]

Tovább...