Bár utómunkának hívják, a film összerendezgetése legalább akkora kaland és utazás, mint maga a forgatás. Én sem gondoltam volna. Új történetek születnek, vagy mutatják meg magukat a felvett anyagokból, és ahelyett, hogy szigorú dátumok közé szorítanám ezt a sokszor mechanikus, de legtöbbször kreatív munkát, a film nem is olyan régen átvette a kezdeményezést, és abban a tempóban és úgy halad, ahogy ő akarja. De minden perc fontos, mert még olyankor is történik valami, amikor csak rá gondolok a metrón. Egy újabb kocka kerül a helyére. És ez a puzzle egyre gyorsabban áll össze és egyre izgalmasabb részeket és egészeket mutat meg. Alig várom, hogy másoknak is megmutathassam. Most már tényleg nem kell sokat várni…