Ez az utazás valójában már 4 éve elkezdődött (vagy még előbb? ). Én is egy vagyok azok közül, akiknek álma volt, hogy eljussanak Macondóba. Bebarangoltam egyedül Latin-Amerika sok szegletét, de Kolumbiába nem mertem elmenni. 2013-ban egy ösztöndíjjal kijutottam. Ezt az ösztöndíjat Gabriel García Márquez alapítványa adta a szerencsés kiválasztottaknak. Ott, akkor az életem is sokat változott. Három hétig a mágikus realizmus 5%-át, vagyis a csodát éltem meg. De engem legalább annyira érdekelt a 95% realizmus. Így hát másfél év múlva visszamentem, hogy kamerám mögé helyezkedve nézzem meg, milyen Márquez (továbbiakban GGM, vagy Gabo) Kolumbiája, ami aztán lassan az enyém is lett. Három hétig akkor éjjel-nappal forgattam mindent és mindenkit, aki az utamba került.
Most visszamegyek, hogy befejezzem a megkezdett történeteket és lezárjam ezt a filmet. Legalábbis ezt a szakaszát. Amit tudok, eltervezek. De aki egyszer is volt már a Karib-vidéken, az tudja, hogy velük tervezni nem lehet. Majd minden alakul ott, abban a pillanatban. Mert ők is így élnek. Újabb három hét következik Gabo nyomában a kamerámmal és velem. Ezúttal itt, ezen a blogon is.