Barranquilla és Cartagena között félúton végig tervezgettem a kis jegyzetfüzetemben. Költségeket, forgatás beosztást, programokat. Már egy ideje nem néztem fel a füzetből. Aztán egy pillanatra igen, elhagyatott házakat láttam, és szinte hangosan tettem fel a kérdést: mégis kik élnek itt és miből? Ebben a pillanatban megláttam a feliratot: Sziget Beach House. A buszban nyilván senki nem vette észre, hogy pár pillanatig nem vettem levegőt, és nagy szemekkel, értetlenül néztem ki az ablakon még jó pár percig. Aztán rájöttem, hogy de hát itt miért is lepődök meg bármin. Így aztán tervezgettem tovább.